a frissen hullott fehér hólepelben,
és kíváncsian követted,
vajon honnan jöhetett,
és merre ment tovább?
Én még a nyúl nyomát sem
tudtam volna megkülönböztetni
egy kutyáétól, na jó, egy vakondétól,
vagy megkülönböztetni azt tudhattam volna,
csak azt nem tudtam, hogy ez egy nyúlé.
Aztán egyszer csak elpityeregted magad,
hogy mi lesz így velünk,
és én nem értettem, mi köze van
a nyúlnyomnak hozzánk, a jövőnkhöz,
de átöleltelek, és úgy tartottalak,
amíg meg nem nyugodtál egy kicsit.
Mára már végül csak megértettem,
hogy a nyúl is pontosan ugyanúgy jött a semmiből,
ahogyan a mi szerelmünk,
és pontosan ugyanoda is tartott,
ahová minden kapcsolat,
és maga az élet is tart végül.
A hó alatti füvet azóta újraültették,
de nem láttam többé nyúlnyomot a parkban azóta sem,
hogy veled sétáltunk a hóban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.