A kés

A testet a bozótban hagyta ott
a töltés oldalán.
Maga előtt még tagadott:
Még hazamegy majd talán.
A pengén barna folt maradt,
hiába törölte meg,
és amint az idő haladt,
felfogta: ő ölte meg.

A kést a földbe temette el
a Tisza árterén,
de kérdésre semmire sem felel.
Gondolja: nem én!
Én ki nem adom magam,
jöjjön bár vallató,
amíg a bűntárgy rejtve van,
messze a börtön, bitó.

S az árvíz elvitte a kést,
és minden bűnjelet.
A corpus delicti sem lett meg, és
a többi is elveszett.
Egy darabig várták vissza még
a gyilkos áldozatát,
de olyan sok ember cserélt
akkor nevet, és hazát!

És elelt egy pár év azután
majd néhány évtized,
Egy öreg ember nézett bután:
hol látott vajon ilyet?
A folyó partján, a fövenyen
egy kés csillogott,
a pengéjén feketésvörösen
egy ősöreg folt ragadt ott.