Talán igaz volt, talán csak álom.
Fönn az égen ragyogón sütött a Nap,
nem is lehettem volna boldogabb,
s boldogságom többé nem találom.
Egy levél se' rezdült kint a fákon,
az idő megállt, és mégis elszaladt.
Visszfénye éltet. Más nem is maradt,
Talán igaz se volt, csak egy álom.
Kapaszkodom belé, de elcsorog,
mint víz szitából. Felitta szinte
mind a lét. Emlékezni sem fogok,
majd el is felejtem mind, szerinte,
mint mesét, de amíg szívem dobog,
én tudom, boldog voltam, mint te.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.