Ezek nem pokolbeli víg énekek,
hanem sötét bugyrai az elmének,
mind fekete fényben világló ének,
nem holmi minták, melyeket követek.
Hosszú napok telnek el így, és hetek,
hogy vissza-visszatérnek szürke rémek,
s én megszabott utamról le nem térek.
Hogy ilyen sötét, arról nem tehetek.
Vagy talán tehettem volna egykor én,
úgy lehetne számomra ma is remény,
de az idő, amely elszállt, temérdek.
Ma már csak az írásban vagyok serény,
csiszolgatom, ami feketén kemény,
és állítom, nincs benne semmi érdek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.