Az út végig poros,
már agyagot köpünk,
az ég ragyogó kék,
és izzítja fejünk
a sárgaréz napkorong.
A hegyoldal meredek,
alant a táj említésre sem,
az út meg végigmenni rajta
hiszen nem számít, mi vár,
a nem méltóság biztos.
Csak egy falat
a villahegyre tűzve.
Bekap, vagy kiköp
a lángoló gyomor?
Egyik kimenetre várni
sem kellemes érzés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.