a téglagyár emeletén,
Mivel rajtam volt a jel,
nem maradtam teveled én.
Körüljárt, és megrugdosott
a szomszédék Pistája,
Úgy reszketett, majd' befosott:
hiányos volt listája.
Azután meg az égdörej.
Csak a cipők maradtak
bronzba öntve. Milyen röhej!
Emberhúst a halaknak!
Mind elúszott mindörökre.
Pista mindre lövetett.
Dunaparti bronzcipőkre
hordom rá a köveket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.