Karót ütöttem útpadka földjébe
magamnak jelezni, jártam már erre.
Ne szálljak magammal később majd perbe,
megszúrtam, rácseppent szívemnek vére.
Telve karókkal az egész környékem.
Alvadt-vér szag elől nincs út semerre,
más útra sorsom hiába terelne,
Ebben a határban lelem meg végem.
Karóm majd elriaszt idegen vándort:
Eddig jöhettél csak, ne gyere tovább!
Itt vörös vért találsz, meg üszkös tarlót,
világ kataklizmát. Nem adom alább.
Vagy csak egy ujjamat szúrtam meg tűvel,
hogy megriadj, s riasztásomat tűrd el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.