Hosszú úton érkezett
a völgyhöz, amely rejtve volt.
A dombtetőn már fékezett,
mert rá meredt a telihold.
Kiváncsian lesett le rá,
vajon mi az, amit talál,
és mit keresne itt, de hát
e völgyben nincsen csak halál.
S a téren állt a ház előtt.
Nézte a vak ablakot,
a bozótot, amely benőtt
mindent, amit itt hagyott.
S a kis szobát, ahol nem repült
többé felé az ölelés,
már meg se nézte. Elkerült
jó régen, és az idő kevés.
A nagy kerék a dombtetőn
is elhagyottan, magában áll,
nem forog. A zöld mezőn
kar évek óta nem kaszál.
Az idő szorít. Menni kell.
A levegő itt még mérgező.
Miért van így? Nem felel
senki, bárkit kérdez ő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.