2019. augusztus 24., szombat

Még jelszavamba foglalom...

Még jelszavamba foglalom nevedet,
még hangodat susogja esti szél.
Aki tudja, hangosan kinevet:
ez a vén bolond még mit is remél?
Még falombok között rejtőzik szemed,
még arcod fénylik fenn, ha itt a dél,
még előfordul, hogy álmodom veled.
Boldog az, aki közeledben él.

Most homályos, szürke köd a világ,
bizonytalan, tétova itt a lét.
Elhervadt, és lehullt minden virág,
hisz' nem fordíthatja fejét feléd.
Tudom, ott, ahol lábaid járnak,
soha nem szakad vége a nyárnak.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.