amíg emlékedet versbe szedem.
Belém égett képed. Többé velem
nem úszik fénylő vizeken hajó.
A Csontherceg csöndje marad való,
míg kenyerem maradékát eszem.
Rám mered. Szinte belém szúr e szem,
tekintete perzselő, átható.
Értem, miért, alacsony most a víz,
miért keseredett meg minden íz,
ami édes volt, évek óta már.
Értem, miért ily üres a garázs,
hogy semmi nincs, csak a fürkészdarázs
kering aléltan: véget ért a nyár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.