Egy nyugodt napot szeretnék magamnak.
Gatyában állok a tűzhely előtt.
feldúlva hagytam ott a heverőt,
az edények még tegnapról ragadnak.
A fejem lágya már jó régen benőtt,
süketelő szólamok meg nem hatnak,
és már nem hiszem, hogy jó lennék vadnak,
még ha könnyebben is vennék levegőt.
De ha nincs más, csak rímek és szabályok,
melyekre mellesleg én fittyet hányok,
túl sok értelme nincs már az életnek.
Van, aki egészem másképpen érvel:
jó sokan vannak, szinte százezrével,
akik ezért akár meg is égetnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.