Jelszavamba foglaltam nevedet,
nem, mintha el is felejthetném,
hisz' néha még álmodom teveled,
bár régen elhagyott minden remény.
Arcod még falombok közül nevet,
mosolyodtól fényes fenn az ég.
Még tudom, hogy boldog voltam veled,
habár elmentél tőlem rég.
Felejteni kellene, ha lehet,
erre sok év nem volt elég.
Elmém őriz. Semmi mást nem tehet.
Bemaratva vagy, míg jön a vég.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.