Ha mellé célzok, sem találom el.
Vajon hogyan lehetne jobban ezt?
Mintáim fognak, rendjük nem ereszt;
hát hogyan? A kérdésre csend felel.
Szájon, fülön át. Másként nem emel,
csak föld alá húz, mint ázott nemez,
amelyből víz csöpög. Utam nem ez
volt. Erre lényegi hiány terel.
Szárnyalva fenn, nemes eszmék között,
vagy tárnaéj-sötétben föld alatt,
az íve mindig újra megtörött,
simítva, ütve is törött maradt,
és a telitalálat is álom.
Még ha mellé célzok, sem találom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.