Talán egy szilánkokká tört élet fragmentált képei egy tükörben,
amely maga is össze van törve, így mozaikosan alkot képet,
az ember tehát folyton csak téved, ha egészet ítél meg belőle,
és azután ráhagyja: felőle ábrázolhat bármi rémet, szépet;
vagy talán a szilánkok csak fejben léteznek,
s mint ahogy a légy a tejben sincsen soha sem rendben a helyén,
ez így feloldhatatlan helyzet, amelyet már számtalan jel jelzett:
szilánkos minden, ha nincs te meg én.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.