Hajnal. A szél fúj a vízről.
Hódara száll, ezer éles tű
szúrja az arcot.
A hídlábnál az a kis hely száraz még,
de a szél dermesztően, hidegen fúj.
Most zörög át a hídon fenn
az első reggeli járat.
Épp ideje cihelődni,
lassan a fogdmeg is ébred.
Másfél éve az utcán.
Még egy év, tudom, és vége lehet,
de a menhely bűze, nyomor, meg a zártság
gyorsabb vég, mint kint, a hidegben .
Mosdani kéne, talán, ha egy
korcsma beenged néhány percre.
Újabb napnyi az élet,
most köhögés se' kínoz.
Félbemaradtak az álmok,
mint ahogyan az a terv is
- vajh, fölépül-e még valaha az a ház?
Már mindegy. Még idejében
kellett volna talán menekülni messzire innen.
Mára maradt ez a hely a hídlábnál,
és holnap a lét is végire érhet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.