Folyamatos a motozás a falban,
mintha csak férgek rágnák a szemetet
ott bent mindig; én most hallom is őket,
hogy hallgat a fejemben a sípolás.
És már nem is tudom, mit is akartam
most éppen versben közölni veletek,
hogy leültem verni a billentyűket,
elment, átvette helyét valami más.
Valami képzet, hogy a falakon túl
csak a semmi, a pokol szája mered,
és lehetsz akár szolga is, akár úr,
ha nem találod sehogy sem a helyed,
a motozás ott folyamatos lehet,
mintha férgek rágnák bent a szemetet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.