Úgy szeretném verseim, mint a kvarcot.
Legyen mind kemény, fényben csillogó.
Acélnál lágyabbtól ne tűrjön karcot
eszköztől. S fehér legyen, akár a hó.
Ha folt esik rá, ne rajzoljon arcot.
Absztrakt legyen. Szikár, nem pedig bohó,
és ne gerjesszen rímeivel harcot.
Ha olvasod, meg ne akadj rajt': ohó!
De nem lehet a vers ennyire elvont,
mert az érzésekre is hatnia kell.
Lehet bezárt, mint várkapu, ha felvont,
felbontható, de mégsem egy bagatell.
Kvarckristály legyen a vers, ne várbörtön!
Elejtenéd? Csak vigyázz! El ne törjön!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.