Arra ébredt Henry az éjjel,
dörömbölnek az ajtaján.
Nem törődve sötéttel, veszéllyel,
kibotorkált, hogy talán
valami fontos történt odakint:
az ismeretlenek
behívó parancsot hoztak megint.
Henry fölnevet.
De hiszen elmúltak azok az évek,
Artyom meg félti azt a hülye fiát,
amit még gondol, nem tűr festéket.
De hiszen én már halott vagyok,
a szélben billegtem egy ágon!
És most az ajtó ott hebeg-gagyog
ajvékol majd' egész családom.
Ő is, annyit miért piált,
hogy a feje most pillangókkal tele.
Az ajtót nyitja már a család,
amire Henryt addig viszi ereje.
És Henry egy piacra csöppen
egy pillanat alatt.
Az előszobából már semmi sem maradt,
a sarokban Pityu, a hentes
bárddal kezében áll,
kavarog a tömeg, mindenki kiabál,
s a gyümölcsös kofa, a kedves,
szája nagyra tátva,
belőle szól az ébresztő telefon.
Henry ébred.
Ez a kurva álma!
Tarkója, mintha baltával csapták volna nyakon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.