Végtelenségig tartó délután volt.
Kiterjed egészen a máig.
Még szívemen sem maradt utána folt,
mint hogyha valaki hibázik.
Nem kezdődött, és véget sem ért soha.
Elmém csak körülötte forog,
hogyan lettem azután oly mostoha,
kutatom, amíg szívem dobog.
Végtelenségig tartó délután volt:
egy évekké tágult pillanat.
Az ember mindig az öröklétből rabol,
ha fénynél sebesebben halad.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.