Ez itt az alkony óra.
Peóniák virulnak nagyobbra nyílva,
mint a szívem.
A töltés sínein
most gyorsvonat robog,
de fecske cikkan át a két
villanydrót között.
Augusztus végi alkony,
minden úgy lebeg.
Halált legyőzhet-e
az állítólag mindenen
túlnövő, nagy szerelem?
Ha ki válaszol, csak az lehet, akit
nem szerettek még soha,
s a fecskeszív, mely áthajtja majd
a tenyérnyi testet tengerek,
és sivatagok fölött.
Hallgasd hangjukat!
Már gyűlnek estidőben fenn
a villanydrótokon.
*Azaz nem fordítás, inkább utánérzés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.