2015. november 3., kedd

Egy a falépítők népéből

A falépítők népéből vagyok.
A világokat választom széjjel.
Falam nyomán, ahol ma Nap ragyog,
megérkezik majd a sötét éjjel.


A sötétség vezet az utamon,
de, hogy micsoda, merre, hány méter,
azt bizony a sötétben is tudom.
Ellenség, aki egy falat szétver.

A mély homály, az minden vagyonom.
Bár nálunk úgyis lassú az éter,
a fényt betörni mégsem hagyhatom,
mert szétesik ez az ócska fészer.
Itt a falbontó mindig elbukott,
az elmúlt százötven évben négyszer.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.