egymástól távolságot tartva mind,
talán bátorító jelre várnak,
de nincs, amelyik másikra kacsint.
Néha susognak is egymás között
aprócska titkokat szemérmesen,
hogyha ligetük ködbe öltözött,
talán hallom is, bár nem érthetem.
Pedig a fák mirólunk beszélnek.
Sorolják, mi mindent tettünk velük,
elsusogják történetük szélnek,
jövőjüket, ha letelt idejük,
mi lesz a sorsa levélnek, ágnak,
ahogyan a fák a parkban állnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.