Ünnepet várva
ünneplőbe öltöztettem a lelkem.
Most szívem árva.
Csak állok itt a semmi előtt leverten.
Nézem a naptárt:
most már újból minden ablaka zárva.
Már minden ajándékot megkaptál.
Nem lesz újra az ablak tárva.
Rég elmúltak az
ünnepek immár, szótlan
ápolom újra a
lelkemet. Jól van.
Nem jön többet már a
kedves, a drága,
nincs, akinek teríthetnék
asztalt vacsorára.
Nincs mire várni tovább
az éji sötétben.
Szenny üli újra a lelket
a végső télben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.