tapogatózom tétován
a sűrűsödő alkonyban.
Minden gyümölcs beérett már.
Az első fagyos éjszakák
megrepesztik majd a fákat,
néha dörrenve szakad le
törzséről egy-egy vastag ág,
és ropogva esik földre.
Hódarát ver majd szívünknek
a sötétséggel érkező,
acélhúrokon zengő szél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.