amelyeken magyarul zeng a dal.
És vannak bércek, völgyek,
ahol a magyarság nem akar
előtörni, mint buzgó áradat.
Mert a gondolat nem magyar,
hanem emberi, akár az érzés,
és ha kizárom a másikat,
a vérzés soha nem áll el talán.
Mert nekünk is ott áll
minden lakoma falán:
"Majd megméretsz egyszer",
legalább magad előtt.
Én úgy vagyok magyar,
hogy ember is vagyok,
örmény és a tót, zsidó és arab,
és egyik sem, mert dalt a szám
magyarul dalol,
és én is tudom nevét, virágát,
ami itt a lábam elé térdepel,
örömmel hallgatom a gólyát,
ha szekérkeréken, oszlop hegyén kelepel,
de szelíd hegy-völgyeinken túl,
és a piszkosszürke Dunán
vannak tájak bennem,
amelyek nem itt vannak Pesten,
vagy Budán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.