Esti fényben, hogyha rám lenéznek
ablakok és sötét házfalak,
eszembe jutnak azok az évek,
amikor annyira vártalak.
Kószáltam este a parkban,
és tavasszal ott fönt, hegyen,
nem vágytam másra és nem akaratam,
csak, hogy majd te élhess velem.
Elmúltak már régen azok az évek.
Most csupa nosztalgia esti dalom,
néha-néha lassan attól félek,
ezt megváltoztatni már nem is akarom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.