Szempár figyel metsző pillantással,
mereven vizslatva meztelen torkom.
Éreztem élét, bármerre jártam,
bár puszta léte megszabná sorsom,
éle nyomában vérpatak csordul,
s feketén befolyik gallérom alá.
Kérded, mi bajom, csak szólok mordul:
a hajnal, lehet, még élve talál.
Figyelő szempár. El nem űzhetem;
véremet veszi minden pillanat.
Mióta van nálam vérző telem?
Meddig nem érem el még a nyarat?
Azt nézik figyelő, merev szemek,
m'ért élek még, ha csak szerettelek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.