Azt mondod, hogy jön a hajnal.
Szerintem még előttem áll
az éj megtetézve bajjal,
és a bajban nincsen határ.
Azt mondod, hogy nézzek égre,
ott már látszik egy fénysugár,
csak azt nem értem, hogy mivégre
szeressem, hogy lángokban áll,
izzik már egész világom.
Sötét füst száll fel belőle.
Elandalodnék virágon?
Jön valaki, hogy lelőne.
Azt mondod, hogy jön a hajnal.
Legyek vak, de én nem látom.
Nem keni rózsaolajjal
bíbor színre láthatárom.
Azt mondod, már kél a szellő
vízre kivinni hajómat.
Pár nemzedék úgyis felnő
mire innen indul csónak,
és azt én meg nem érem már.
Egyébként is: mi értelme?
Jobb feküdni földben, szépen,
mintsem élni letérdelve.
Azt mondod, hogy jön a hajnal.
Nekem estre harangoztak,
éjszaka jön démonhaddal,
legyen, mivel hadakozzak.
Nincs szivárványos szemöldök,
ölnek nem lobban a lángja,
mosolyotokkal megöltök,
foltot, amelynek nincs zsákja.
Nincs erős pajzs, nincs hajsátor,
a szélvésztől, hogy megvédne.
Mire lehetnék még bátor?
Már jogom sincsen reményre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.