Vonókés

A vonókést még apám mutatta,
ő a nagyfatertól tanulta használatát
gyerekkorában; mára már kiment
a divatból: senki nem farag kapanyelet
városon, de talán falun is csak kevesen.

Még emlékszem használatára,
mégsem tudom, vajon valóban
apámnál láttam a telken,
vagy valami filmben,
mert előttem van ugyan,
hogy lovagló ülésben ült a kecskepadon,
aki használta, de ilyen
padunk a telken sosem volt.

Ez is milyen: kecskén lovagló ülésben ülni!
De hát a pad sem lópad és az ülésmód
sem kecselő ülés, így nincs mit tenni,
a vonókést kecskepadon,
és lovagló ülésben használjuk.

Csak el ne vágjam vele a kezem,
ha egyszer közé kerül, mert éles,
és én gyorsabban ütöm a billentyűket,
mint amilyen gyorsan pengét éleznék.
Ha egyszer még ráfanyalodom,
biztos, hogy belevág a penge a kezembe.