Semmi kétség

A lakásban este tíz után hideg volt,
és meleg víz sosem volt fürdeni elég.
Meló után nem él az ember, inkább holt,
de ha lámpát oltanál le, szólt a ne még!

Reggel, amikor fölkeltél, a sötétség
vagy félhomály járta át még a kis szobát,
nem lehetett akkor bennünk semmi kétség,
ezt így kell megélni még sokáig tovább.

Este tíz után, mikorra kihűlt a lakás,
a vastag, több réteges takarók alatt
öleltük szorosan, melegítve egymást.
Mindennek mára csak az emléke maradt.

Hajnalban, ha holnap kelek, a sötétség
majd megint átjárja ezt a kicsiny szobát,
és mára nem maradt bennem semmi kétség:
életem így folyik már örökre tovább.