Nem ölelsz már, a vállunk sem ér össze,
ha együtt megyünk el valahova.
Ez a harminc év úgy elszállt tova,
már azt sem figyelem, hogy végre jössz-e.
Nem ölelsz már és így van oly régóta,
hogy a délután alkonyba fordul,
a tavasz immár a télbe zordul.
Túl hamar elfogyott az öröm-kvóta.
Nem ölelsz már, ennyi jutott csak nekünk.
Talán minden ölelés véget ér,
és még azt sem mondhatjuk, hogy szenvedünk,
hiszen van asztalunkon kenyér.
De nem száll jég fölött közös énekünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.