Jaj, hányszor búcsúzom el még tőled
írásban rejtve és gondolatban,
majd leszek ismét meggondolatlan,
aki beszédébe beleszőhet,
mint hivatkozást, vagy példaképet?
Miért nem pusztultál ki belőlem,
miért tartlak még ilyen eszelősen?
Jaj, hányszor említelek még téged?
Miért nem lett a vágyé a nemlét,
miért hiszem, hogy emléked megvéd,
hiszen egy élet elmúlt azóta?
Miért is nincsen új dal lelkemen,
új utamat miért nem lelhetem,
miért ily nosztalgikus a nóta?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.