2015. november 26., csütörtök

Kognitív disszonancia

Disszonanciában élek önmagammal.
Tudom, hogy örülnöm kellene,
hiszen létem minden kelleme
folyton a rendelkezésemre áll.
Nyilván én vagyok nagy szamár:
mást érzek, mint gondolok agyammal.

Disszonanciában élek önmagammal,
mert számomra más az igaz élet,
mint amelyben állandóan élek.
Számomra teljesen más az igaz,
mint amelyet elhitetne annyi gaz,
vártam, de a sötétség jött, nem a hajnal.

Disszonanciában élek önmagammal,
a disszonanciám kognitív,
van, hogy belőlem mindent kiszív:
mást hiszek, mint mondok, teszek,
és csak hagyom, hogy a döglegyek
beköpjenek, letaglózzanak a zajjal.

Disszonanciában élek önmagammal,
és ezt megszüntetni nem fogom,
bár nem középiskolás fokon
próbálom tanítani magam,
de a maturitatem még messze van,
és csomóim szét nem vághatom egy karddal:
hát disszonanciában élek magammal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.