Valami furcsa történik velem,
és ezt nem a Geiger-Müller számláló
ketyegésével összhangban álló
jelenség okozhatja, mert telem
során, eddig bizony, már máskor
is előfordult velem ez a dolog.
Lassan kényszeresen arra gondolok,
hogy eljött immár egy más kor,
amelyben nem találom helyem.
Mert valami furcsa van velem.
Valami furcsa történik velem,
hiszen bár fényesen ragyog fenn a Nap,
bizony lehetnék tőle boldogabb,
s én alig bírom nyitva tartani szemem.
Az biztos, hogy nem érzem bőrömön
a Nap hevét: bár világít, hője nincs,
és lassan már az élet sem az a kincs,
lassan az lesz egyetlen örömöm,
ha csiszolgathatok egy versemen.
Valami furcsa történik velem.
Ismerős érzés... én a vers csiszolgatását fára cserélem...:-)
VálaszTörlés