Szinte úgy böktem oda.
Azóta falak merednek
kint is, bent is. Nem csoda.
A lég megfagyott, akár, ha
Karinthynak verse volna,
bár forró volt, mintha kályha
mélyén a koksz lángolna,
kettőnk között a levegő.
Elmúlt és kihűlt nyomban.
A hideg semmi leverő.
Megfagyok magányomban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.