mert messzire elűztél magadtól.
Árkot ások, bele temessenek,
utánam úgyis csak a harang szól.
Szétmállik tenyerem bársony bőre,
mert arcod nem lehet pillangója.
Hogyan is lehettem ilyen dőre?!
Kihűlni fekszem most hideg hóra.
Nem szóltál. Hallgatsz. Hát nincs, mit mondjak.
Nem érintem meg többé ajkadat.
Nélküled a percek földbe nyomnak,
és amíg az arcodon átszalad,
szemedet felhőzi futó emlék,
elébem áll az üvöltő nemlét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.