Belőlem kiölte a szót az élet.
Már nem lesz belőle senkinek kára,
hogy magamnak azt hazudhattam mára:
ami volt, már régen a semmié lett.
Mert volt, ezt te tudhattad nálam jobban.
Mint akit élve temetett lavina,
hiszen nem volt közöttünk semmi vita,
és nem is lesz, amíg szívem dobban.
A hóolvadást már nem várom többé.
Maradok a firnjégbe belefagyva.
A napfény mára átváltozott köddé,
a lét íze keserű, mint a hagyma.
Még mondhatnám újból, de attól félek,
kiölte belőlem a szót az élet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.