Megroskadt hegygerincnyi vállam.
Szikláit koptatják felhőim,
amióta nem alszol nálam.
Napvilágon is sötét honol
mély völgyeimnek jégmezőin.
Mélységük feneketlen pokol.
Már nem tartja szívedet kezem,
elillan arcod őszi ködben.
Hűvös az este, ha vetkezem.
Éhség mardos, és a fájdalom,
vánszorog az idő, nem röppen.
Kihunyt fényekért szól bús dalom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.