Kertemre támadt a féreg,
színeim elölte méreg.
Beszürkült, ami tarka volt,
ami élt, mára mind megholt.
Noha az égen a Nap ragyog,
én folyton szürkeségben vagyok.
Őriznék színeket egyre,
de nem jutok föl már hegyre.
Magamban gyártom a színeket,
s úgy tűnik, elűzök szíveket.
Kertemben hervad a virág,
mert egy rút féreg foga rág.
De hiába rág rút féreg,
a haláltól már nem félek:
ne éljek tovább leverten,
színeim versbe kevertem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.