2017. július 21., péntek

A korallszigeten


                                     The coral isle, the lion-coloured sand
                                     Burst in upon the porcelain reverie:
                                     Impetuous troubling
                                    Of his imagery
                                                                   (Ezra Pound)


Mára az évek óta folytonosan
csak rá szakadó problémák
jól leapasztották.

Most nincs más,
mint főtt rák dögleni kint a napon, a homokban:
égni pirossá, pecsenyére.
Még két koktél, és ez elég lesz képzeletének.

Balatonra menni rangon alul van.
Ott csak az alja, büdös proli lézeng.
Itt, a fehér ragyogású homokban
nem formálja ma át szellemét semmi nézet
(Nem képez most, persze, gondolati relációkat
azzal a néppel).

Poharában meglötykölvén a bogyókat
kér még, hogyha a pincér egyszer arra téved.
Régen volt az a nietschei csitt-csatt
ott, a szobában a kollégiumban;
estére majd újra a meccset
nézi meg inkább
- már menne is nyomban.

Zizzen az Iphone a tálcán,
a panamára letéve.
Később.
Csak a balfácán üzen neki olykor,
bár párszor már meg is érte.

Tegnap az éjjeli filmben
az a szellem
rá is ijesztett;
elaludhatott ott az ülésben,
hirtelen azt sem tudta,
nyert-e vagy vesztett
(nem is játszott már szelvényekkel
az elmúlt huszonöt évben).

Még ereje teljében van a sportos testben;
pár lépés csak a tenger,
futva egy perc sincs, már el is éri.
Ugrik a lépcsőről mert fejesére büszke az ember,
és még hallja, amint az apja tanítja vagy negyvenöt éve:
a hideg vízbe vetődni veszélyes ezzel a forró testtel.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.