The coral isle, the lion-coloured sand
Burst in upon the porcelain reverie:
Impetuous troubling
Of his imagery
(Ezra Pound)
Mára az évek óta folytonosan
csak rá szakadó problémák
jól leapasztották.
Most nincs más,
mint főtt rák dögleni kint a napon, a homokban:
égni pirossá, pecsenyére.
Még két koktél, és ez elég lesz képzeletének.
Balatonra menni rangon alul van.
Ott csak az alja, büdös proli lézeng.
Itt, a fehér ragyogású homokban
nem formálja ma át szellemét semmi nézet
(Nem képez most, persze, gondolati relációkat
azzal a néppel).
Poharában meglötykölvén a bogyókat
kér még, hogyha a pincér egyszer arra téved.
Régen volt az a nietschei csitt-csatt
ott, a szobában a kollégiumban;
estére majd újra a meccset
nézi meg inkább
- már menne is nyomban.
Zizzen az Iphone a tálcán,
a panamára letéve.
Később.
Csak a balfácán üzen neki olykor,
bár párszor már meg is érte.
Tegnap az éjjeli filmben
az a szellem
rá is ijesztett;
elaludhatott ott az ülésben,
hirtelen azt sem tudta,
nyert-e vagy vesztett
(nem is játszott már szelvényekkel
az elmúlt huszonöt évben).
Még ereje teljében van a sportos testben;
pár lépés csak a tenger,
futva egy perc sincs, már el is éri.
Ugrik a lépcsőről mert fejesére büszke az ember,
és még hallja, amint az apja tanítja vagy negyvenöt éve:
a hideg vízbe vetődni veszélyes ezzel a forró testtel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.