2017. július 11., kedd

Vízbe fojtom a bánatot

Mint ércharang, egy megütött,
úgy zeng a fejem folyton.
A bánatot, az örömöt
ma már mind vízbe fojtom.

Bugyborékol lent az öröm,
lábai rángva rúgnak.
A fejét még be is töröm:
minek az ilyen úrnak?

A bánat is mellé fullad,
és velük majd az élet:
ha a lét mindkettőn túlad,
mi a fenének élek?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.