Mint ércharang, egy megütött,
úgy zeng a fejem folyton.
A bánatot, az örömöt
ma már mind vízbe fojtom.
Bugyborékol lent az öröm,
lábai rángva rúgnak.
A fejét még be is töröm:
minek az ilyen úrnak?
A bánat is mellé fullad,
és velük majd az élet:
ha a lét mindkettőn túlad,
mi a fenének élek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.