Elvesztem a ködös éjszakába,
már nincsen irányfény hozzád.
A karambol óta fejem kába;
s e józanságra nincs gyógyszer, csak, ha te hoznád.
Hajóm kamrájában légritka tér páráll.
Még ott rezeg a végtelen pillanat,
de az ködgomolygás is a sötétbe hátrál.
Csak a rozsdás hajóroncs maradt,
amely a korall színű szirteken megtörött.
Árbochoz kötözött a legénység,
hogy a tengerbe ne vessem magam,
szirénszavak édes hangja felé, és
megtaláljam az utat vissza, ha van,
de elhagytam a Jó Reménység
fokát, és hullámok dúltak alant.
Vadul dobálta hajóm a tenger;
Szkülla karmai kapkodtak felém.
Úgy hittem, már nem vagyok ember.
Pedig korábban egy isten hordott tenyerén.
Mára a Saragasso hajótemetőjébe értem.
Szél nem fújja el már belőlem a ködöt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.