2017. július 5., szerda

Fehér zöldesen-barnás feketén

Ez itt fehér, mint a halál,
nem fekete, mint az élet;
száraz kenyér, mely arra vár,
elmorzsolják. Nagyon félek:

a semmitől semmi sem véd.
Fejem folyton beleverem
a lábába. Már megint rég
fán hintázik a szerelem.

Nyakánál lóg. Összeszáradt:
bőre ráfeszül a csontra.
A szivárgó barna bánat
festi szívemet mocsokra.

Zöld a nyelve, tátva szája.
Soha nem élt? Régen halott.
Varjú tépte máját? Kánya?
A varázslat mégsem hatott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.