Ez itt fehér, mint a halál,
nem fekete, mint az élet;
száraz kenyér, mely arra vár,
elmorzsolják. Nagyon félek:
a semmitől semmi sem véd.
Fejem folyton beleverem
a lábába. Már megint rég
fán hintázik a szerelem.
Nyakánál lóg. Összeszáradt:
bőre ráfeszül a csontra.
A szivárgó barna bánat
festi szívemet mocsokra.
Zöld a nyelve, tátva szája.
Soha nem élt? Régen halott.
Varjú tépte máját? Kánya?
A varázslat mégsem hatott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.