Lépcsőt léptem, s légen jártam.
Rám nézett szemed.
Ágy fölött, lebegve háltam:
álmodtam veled.
Piros lámpa érkeztemre,
rögtön zöldre állt,
A világ, bár vétkeztem, de
mégis csak rám várt.
Lépcsőn lépek, sárban járok.
Szemed nem rám néz.
Álmom agyagos, mély árok.
Epekeserű, mint méz.
A villamosajtó zárul
az orrom előtt,
Saját testem is elárul:
nem kapok levegőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.