Életünk ma puszta számbavétele a veszteségnek,
és a lista mindhalálig egyre nő.
Elmúlt aranykorunk után a szívben vágyak égnek;
az, hogy nem tér vissza többé, leverő.
Másban reménykedünk az életünkben, persze, folyton,
hiszünk: jön még egy másik, egy szebb jövő,
de én saját vágyaimat már régen mélyre fojtom:
majd egy újabb nemzedék: egy felnövő.
Talán egy újabb nép, újabb kor, egy másik nemzedék;
nem náci, és nem is bolsevik, talán,
hiszen sokat ment a világ, és gondolom, menne még;
leírja e kort is a többi után.
De a lét nem csak a veszteségek számbavétele,
az nem lehet! Én magam nem így hiszem.
Több legyen! Embernek nem elég fedél és étele,
kell még legyen életében szerelem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.