Nincsen most
felhő a
csoda-kékben fent,
zápor és
zivatar
szabadságra ment.
Lángolhat
a homok
tavak partjain.
Vöröslik
is nyakam,
karom, vállaim.
Kalapot
teszek föl:
már éget a Nap.
Tüze a
hátamba
is beleharap.
A gödör
alján most
áll a levegő.
Talicskát,
lapátot
mégis vedd elő!
Kiásod
az árkot,
mire este lesz,
legyen a
lapát bár
forró fémlemez.
Dolgozik
az ember,
mint a vadszamár,
az ég kék,
szikrázik,
és izzik a nyár.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.