Ülök a világ peremén.
Nincs velem már a te meg én.
Hamis dalt dúdolok,
meg soha nem halok.
Itt nem lesz több esemény.
Elrúgom magam a világtól,
mint egy gyümölcs a faágtól.
Örökké zuhanok,
meg soha nem halok.
A vég a halálban meggátol:
fekete lyukba zuhanok.
Agyamban zongorafutamok.
Átesem a lyukon,
amíg pályájukon
robognak távoli csillagok.
Egy másik Földre érkezem.
Ott majd jobb lesz énnekem.
Ott boldogan élek,
maradok végleg:
sosem lesz hamis az énekem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.