Mint indián, futottunk kint, a réten.
A nyíl, az íj volt minden fegyverünk.
E vadnyugat már véget ért oly régen,
a részletekre nem is emlékezünk.
A töltés volt a kéklő Szikla hegység,
a Nagy Tavak két megmaradt, kis tó.
A gyermekbanda volt a törzsi egység,
akár a Nap sütött, vagy hullt a hó.
A röpke percnyi évek elfutottak,
miközben állní látszott az idő,
szellemünk nem érte aljas attak,
amíg a gyermek felnőtt létbe nő.
Elmúlt bizony. Igaz sem volt talán.
Ma az iszony csordul a való falán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.