ne kísérts emlékeddel tovább!
Tudom, soha nem volt szerelem,
s én sem leszek most már ostobább.
Menj el innen! Egyike vagyok
azoknak, kik sárba húznak majd.
Maradsz? Kiutat nem is hagyok;
puszta létem fojt, romlásba hajt.
Távozz tőlem: romlásba viszel!
Már levegőt sem szív a tüdőm,
amióta bennem nem hiszel,
s tudod: végleg lejárt az időm.
Én már éji tájak felé nézek,
ne zavarják meg szememet fények.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.