2017. július 8., szombat

Vége felé

A szarlapátolásnak lassan
végére értem.
Nincsen előttem a szebb jövő.
S nem mondom, hogy kürt, ha harsan,
mivégre? értem.
Jöjjön új nemzedék, egy felnövő!

Nekem ma már csak trágya bűzlik
bármerre nézek.
A rózsaszirmot elvitte szél.
Hidegben nem jutok a tűzig,
s helyet nem kérek.
Vén bolond vagyok: magában beszél.

Én nem csináltam ezt a létet:
keresztül élem,
míg a szarhalom csak egyre nő.
Nincsen oly remény, ami éltet,
és én úgy vélem,
később mi jön? az itt a bökkenő.

Vajon fiam is annak tartja
majd ezt a létet?
Vajon nő előtte még virág?
Van-e hit, amely végig hajtja?
S mi lesz, ha téved?
Neki is szarlapátolás lesz a világ?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

A megjegyzés jóváhagyás után kerül megjelenítésre.